Oravecz Andrea

oraveczandi menü„Az Élő Önvizsgálatok és a Természetes Nyugalom együttes alkalmazása hosszú menekülés és szenvedés után segített visszatalálnom az életbe. A komoly depresszió, az evészavarok és a megfelelési kényszer mostanra már a múlté. Örökre hálás leszek Scottnak, hogy ilyen nagylelkűen osztja meg velünk tapasztalatait és eszközeit, melyek emberek sokaságának segítenek felfedezni az élet és saját maguk szépségét. Gyakorlatiasan, hétköznapian, sallangoktól mentesen.” (Oravecz Andrea)

 

„Nagy örömmel látom, hogyan terjed munkásságom Magyarországon is, Oravecz Andrea és kollégái közreműködésével. Amikor 2012-ben megismerkedtem Andreával, módszerem és az önvizsgálatok iránti lelkesedése nyilvánvaló volt, amit aztán másoknak is átadott. Azóta az Élő Önvizsgálatok okleveles facilitátora és magyarországi trénere lett, s a kezdetek óta együttműködünk. Andrea mindig nyitottan fogadja az újításokat, lépést tart a Természetes Nyugalom módszer és az önvizsgálatok fejlődésével, valamint a Kiloby Centerben végzett munkánkkal. Hálásan köszönöm, Andrea! Kívánom, hogy te és kollégáid sikerrel ismertessétek meg módszeremet csodás országotokban azokkal, akiknek erre van szükségük.” (Scott Kiloby a Természetes Nyugalom című könyv Ajánlójából)

Alternatív bemutatkozásként figyelmedbe ajánlom Lőrincz Zsuzsi interjúját velem, melyet egy MagNet Házas nagy rendezvényünkhöz készített:

Van kiút…

A szemébe nézek és úgy érzem, biztonságban vagyok, bátran megnyílhatok, félelmeimet, fájdalmaimat megmutathatom szégyenérzet nélkül. Az interjú végén együtt kacagunk azon, hogy micsoda önértékelési problémának éltem meg, hogy elkéstem a találkozóról. Oravecz Andrea négy és fél éve dolgozik Byron Katie Munka-módszerével, két és fél éve pedig Scott Kiloby Élő Önvizsgálataival. Segített már pánikbetegeknek félelem nélkül élni, függőségben szenvedőknek megszabadulni a rabságból, mély emberi traumákat átélőknek mutatta meg, hogy van kiút a szenvedésből.   

Mesélnél kicsit arról, milyen élettapasztalataid indítottak arra, hogy elkezdj önmagaddal foglalkozni?

Hát, elég korán kezdtem. Kitűnő tanulóként mindig is nagy nyomást gyakoroltam magamra az ön-elvárásaimmal.  Egy ideig könnyedén is ment ezeknek megfelelni, de tini koromban evési rendellenességekbe és kb. két évtizedes depresszióba torkollott ez a tökéletességi kényszeresség… Elkezdődött egy egyre kétségbeesettebb és reménytelenebb harc a testemmel. Rengeteget koplaltam, kemény edzésekkel sanyargattam magam, majd bulimiás falásrohamokban engedtem ki a gőzt. (A 80-as évek közepén járunk, amikor ezek a jelenségek még szinte teljesen ismeretlenek voltak.) Az iskolai teljesítményem leromlott, de addigra ez már nem is érdekelt különösebben. Elveszítettem az életkedvemet, az örömöt, a lelkesedést. És teljesen elveszítettem a testemmel és a lelkemmel való kapcsolatot. Megingathatatlanul úgy gondoltam, hogy majd akkor leszek boldog, ha szép karcsúra fogyom és sportolom magam, és persze akkor végre elkezdődik majd a valódi élet, mert amúgy az egész egy nagy rakás kaki. Voltak időszakaim, amikor hetekig a lakásból sem jöttem ki. Évekig semmi más téma nem járt a fejemben, mint, hogy mit és mikor szabad ennem, illetve főleg, nem ennem. Ha éppen nem ettem, akkor elégedett voltam magammal, de mindig ott volt azételnek a „réme” a háttérben, mert akkori fontossági sorrendem szerint az életben egyetlen öröm volt, mégpedig az evés. Elég tudathasadásos állapot volt, szenvedtem is rendesen. A testi nyavalyák szintén erősen rányomták a bélyegüket az életminőségemre, ezért elég korán elkezdtem érdeklődni ezeknek a betegségeknek az alternatív megértése iránt.

Összefoglalásként erről a 20 évről elmondhatom, hogy valóban életre szóló tanítást és alapot jelentett annak megértéséhez, hogy milyen mértékig tudják tönkretenni a fejemben hurcolt drámák az életemet, és mennyire akadályozza ez a hétköznapjaim normális megélését, és akkor az élet élvezetéről még nem is beszéltem…

Igazából, sosem hittem, hogy ennek valaha vége lesz. Reménykedve olvastam az akkoriban elérhető könyveket - önsegítést, pszichológiát, önfejlesztést -, majd a 2000-es évek elejétől tanfolyamokra is elkezdtem járni. Mindez ideig-óráig hozott enyhülést, lelki fájdalmamat azonban semmi nem tudta tartósan megszüntetni. Mindig volt kit okolnom a szerencsétlenségemért, és persze sokkal könnyebb volt kívülre mutogatni, hogy ezért meg ezért ment tönkre az én életem, mert valóban úgy gondoltam, hogy ez már tönkrement, úgy ahogy van. Úgy tűnik, azok közé tartozom, akiknek mélyen a béka feneke alá kell lebukni, hogy meghallják, van kiút… Varázsütésre, egyik pillanatról a másikra kezdtem el „hallani”, hogy mindezért csak a gondolkodásom, az ún. hitrendszerem, az ellenállásom, és a látásmódom felelős. És hogy „csak” ezt a hitrendszert kell megdolgoznom. Hát, azért ez nem volt olyan egyszerű…

Hogyan történt mégis mindez? Hogyan kezdtél el emberekkel foglalkozni?

Angol bölcsész-tanári végzettségemnek köszönhetően szintén nagyon fiatalon kezdtem el „beengedődni” az emberek életébe. Mert sokszor az angolórák főként pszichológiai beszélgetésekre hasonlítottak; állítom, hogy volt olyan tanítványom, aki csak azért járt hozzám, mert nekem el tudta mondani azokat a problémáit, melyekről mással nem beszélt. Már akkor volt valami a levegőben. :) Acsoportos tanítást pedig mindennél jobban szerettem. Szerintem akkor az tartott életben, hogy emberek között, fontosnak, hasznosnak érzékelt munkát végezhettem, amit szerettem és engem is szerettek benne; ez valahogy képes volt kirángatni mély önsajnálatomból.

Időközben sok különböző módszerbe, tanításba kóstoltam bele különböző mélységben (kineziológia, családállítás, NLP, GNM, EMK), és egy 2006-os „felébredésélmény” következtében a spiritualitás különböző irányzataival is ismerkedni kezdtem. De valahogy még mindig hiányzott valami. Byron Katie Munka-módszerével 2010. január legelején találkoztam. Olyan erős hatást gyakorolt rám, annyira összerakta bennem a még hiányzó láncszemeket és puzzle darabkákat a szenvedés természetéről és az onnan kivezető útról, hogy azóta is mélyülő szerelemmel végzem magamon és másokon is ezeket a csodás önvizsgálatokat. Mindehhez 2012 elején csatlakozott Scott Kiloby mély érzelmi feldolgozást is lehetővé tévő módszere, az Élő Önvizsgálatok (ÉÖ), melynek azóta okleveles facilitátora és magyarországi trénere lettem.

Mesélnél egy kicsit a Munka és ÉÖ tapasztalatodról? Mi ez, mire jó, hogyan képzeljük el?

2010-ben elvégeztem Németországban Katie School nevű programját, 2012-ben pedig Scott képzését. Az évek során több száz emberrel folytattam le ezernyi órányi önvizsgálatot, újra és újra megtapasztalva a Munka és az ÉÖ erejét, ha nyitott elmére talál. Újra és újra meglátva, hogy a szenvedésünk tényleg egyik pillanatról a másikra válik köddé, ha valóban kíváncsian, őszintén, elvárások, elképzelések nélkül engedjük be magunkat ebbe a mélyen megindító, sokszor felkavaró folyamatba. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi emberrel lehettem ott, amikor megengedődik számukra, hogy évtizedes szenvedés-történeteken lássanak át.

Alapvetően senki nem tanította meg nekünk, hogy a gondolatok nem az igazságot, a valóságot mondják, és azt sem tudták megmutatni nekünk, hogyan is kérdőjelezhetjük meg őket. AMunka és az Élő Önvizsgálatok GYAKORLATI módszer, mellyel beazonosíthatjuk és MEGKÉRDŐJELEZHETJÜK az összes szenvedést és (ön)erőszakot okozó gondolatunkat, melyek aztán elhagynak minket. Hatalmas felszabadító ereje van, amikor meglátjuk, hogy ahhoz képest, amit gondoltunk a helyzetről, mennyire egyszerűbb és barátságosabb az igazság. Például pasi témában, ha a megbeszélt időben nem hív, képesek vagyunk hihetetlen sztorikat gyártani az elmaradt telefonhívás köré: már látjuk autójával az árokban, vagy egy másik nővel, és tudni véljük, hogy minket már nem szeret. Ezek a mi hozzáadott értelmezéseink, a valóság csupán annyi, hogy nem hívott fel telefonon, amikor ígérte. Mivel nem tudjuk az igazi okát, elkezdünk fájdalmas történeteket gyártani hozzá, talán meg is sértődünk, és nem emeljük fel a telefont, hogy kiderítsük az igazságot. Már megy a sztori a fejünkben, távol tartva a valóságtól.

Az önvizsgálatok rendszeres alkalmazása révén a szenvedést, érzelmi fájdalmat és erőszakot szülő gondolatokkal való azonosulás szűnik meg, az elme nem tudja többé elhinni őket, ezért a belőlük fakadó érzelmi és viselkedési, automatikus cselekvési következmények is elmaradnak. Megszűnik az (ön)erőszak és a szenvedés.

Mondanál egy példát, amikor valaki tényleg súlyos lelkiállapotban érkezett hozzád?

Az egyik legmeghatóbb eset az volt, amikor egy drága édesanyával dolgozhattam, aki évekkel korábban elveszítette a kisfiát, és azóta is mérhetetlen fájdalommal élte a mindennapjait. A kérdések valami olyan nyitottságra találtak nála, és olyan válaszok engedődtek fel belőle, hogy másfél óra alatt az egész élete megváltozott. Megnyugodott és képes volt elengedni a kisfiát. Történetét később könyvben is megírta. Csodás nő!

Tehát ez jobb, mintha pszichológushoz mennénk a problémánkkal?

Semmiképpen nem úgy mondanám, hogy jobb. Mostanra hosszú évek tapasztalatával és a saját élettörténetemmel azt látom, hogy mindenki pont azt a módszert, eszközt, szakembert tudja megtalálni, akire éppen nyitott és befogadó. Valakinek egy jó pszichológusra van szüksége, valakinek a kineziológiára, megint másnak a Munkára vagy az Élő Önvizsgálatokra. És olyan is van, akinek mondjuk az angyalokra. Mert akkor és ott pont ebben találja meg a számára segítő lépést. Amúgy az emberekkel való munkám évei alatt számos csodálatos, nyitott pszichológus végezte el nálam a tanfolyamokat. Ők mélyen megérintődtek az önvizsgálatok által, és igen hatékony eszköznek tartják, saját praxisukban is alkalmazzák őket.

Még milyen esetekben nyújthatnak segítséget az önvizsgálatok?

Az Élő Önvizsgálatok és a Munka valami fantasztikus „elegyet” alkot, mellyel szinte minden emberi problémának megélt helyzetre rá tudunk nézni. Címszavakban:

  •  Önbecsülés, önértékelés, önszeretet gyakorlati megélése
  •  Megbocsátás, elengedés, gyász- és veszteség-feldolgozás
  •  Emberi kapcsolatok rendbetétele (párkapcsolat, szülő, gyerek, munka, baráti kapcsolatok stb.)
  •  Érzelmi intelligencia fejlesztése, elfojtott érzelmek feldolgozása, érzelmek mély megélése
  •  Kényszeres működések, függőségek feldolgozása
  •  Félelmek, pánik, szorongás, aggodalmak, depresszió enyhülése
  •  Testi és lelki betegségek, fájdalmak, állapotok enyhülése

És hogy vagy mostanság?

A depresszió mára a múlté, az evés és az étel a helyére került, nem boldogságpótlék és függőség többé. A testemmel is egyre nagyobb barátságban vagyok, ő pedig ezt egy újfajta egyensúly megtalálásával hálálja meg. Jó ideje már olyan életenergia van bennem, mint utoljára gyerekkoromban, és rengeteg örömmel élem meg mindennapjaimat. Azt a kezdetektől megértettem, és meg is tapasztaltam, hogy a valódi örömöt csak magamban tudom megtalálni. Valami olyan életminőséget találtam magamban, amelynek létezéséről még csak álmodni sem mertem, de bizton állíthatom, hogy ez a külső körülményektől függetlenül tényleg ott van, és csak arra vár, hogy felfedezzük.

Amennyiben egy ilyen életminőség mást is érdekel, akkor szívesen rendelkezésre állok. Változzon minél több embernek akkorát az élethez való viszonya, mint nekem, illetve pont annyinak változzon, és pont akkorát, amennyivel nekem dolgom van.

(Az interjút készítette: Lőrincz Zsuzsanna)

Ha Téged is megérintett mindez, a következő programokon találkozhatsz velem és okleveles Élő Önvizsgálatok facilitátorainkkal.