Függőség/Kényszer Önvizsgálat (FÖ)

fuggo onvizsg„Véleményem szerint nem lehet érett módon beszélni a függőségből való kiszabadulásról, ha nem látjuk tisztán, miről szól. Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Arra van szükség, hogy róluk szóló gondolatok nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a szabadulás csak az elme játéka. Ismételgethetjük a szabadulásfüggésről vagy valami más hasonló függésről szóló történeteinket, így azonban nem megyünk elég mélyre. Bármitől is szeretnél távol maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme megtalálja a következő pótszert, hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az összes érzelem és érzet a hozzá adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton változó energia, az elkerülésre tett erőfeszítés is megszűnik, és a függőség természetes módon kikapcsolja önmagát.” (Scott Kiloby)

„Minden alkalommal, amikor átmeneti kielégülést nyerünk a szerünktől vagy tevékenységünktől, tévesen azt a hiedelmet erősítjük, hogy a megelégedettség magától a szerből vagy tevékenységből fakad. Az elme a keresés elnyugvását a szerrel vagy a tevékenységgel társítja. Ez egy nagyon fontos belátás, melyet mindenkinek saját maga számára szükséges felfedeznie és megtapasztalnia. Mert valójában a keresés végét, a kereséstől való megszabadulást keressük.” (Scott Kiloby)

Colette Kelso és Scott Kiloby sokáig kísérleteztek, amíg rátaláltak a függőségek és sóvárgások mögött húzódó kényszeres erő kikapcsolásának módjára, melyet egy erőteljes, új, egyéni ülésben végzett folyamatban, a Függőség Önvizsgálatban bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére.

Függőség Önvizsgálat (FÖ) Scott Természetes Nyugalom Módszerén és a Megtalálhatatlan Önvizsgálaton alapul. Bármilyen függőségi szerről vagy tevékenységről is legyen szó, az FÖ minden esetben ugyan úgy alkalmazandó. Először is tudatosítjuk a klienst az ún. szellemképre, mely egy finom, gyakran tudattalan mentális kép (vagy szavak), mely a szer használata vagy a tevékenység végzése előtt villan be az elmébe. Másodszor pedig felismerjük és megvizsgáljuk az összes gondolati mintát, képet, testi érzetet és érzelmet, melyek a szerrel vagy tevékenységgel kapcsolatosak. Ez az egyszerű, közvetlen ránézés a jelenben felbukkanó megtapasztalásainkra felfedi, hogy valójában sehol nem található parancs, utasítás vagy késztetés arra, hogy valamilyen szert használjunk/tevékenységet végezzünk. Harmadsoron pedig, a kliens tapasztalati úton ismeri fel és éli meg azt a nyugalmat és megpihenést, mely már most is jelen van; egy mély, de igen ritkán tapasztalt békesség bukkan elő, mellyel szinte mindannyian elveszítettük a kapcsolatot. Amint a kliens összekapcsolódik ezzel a „megpihenési ponttal”, felismeri, hogy ehhez a létállapothoz nem kell semmilyen szert fogyasztania/tevékenységet végeznie, és nem kell érte elmennie a jövőbe.

A Függőség Önvizsgálatot bármilyen függőségre, sóvárgásra, kényszerre lehet alkalmazni, legyen szó túlevésről, csokiról, édességekről, kávéról, kóláról, alkoholról, dohányzásról, rendmániáról, szerencsejátékról, szerelem-romantika függőségről, szexuális vonatkozású függőségekről, internetről, Facebook-ról, mobiltelefon-használatról, elismerés, szeretet, siker vagy pénz utáni hajszáról, szenvedés-függőségről, kényszeres gondolkodásról, spirituális keresésről, önfejlesztésről, egészséges étkezésről, túlzott sportolásról, meditációról vagy épp étrendkiegészítők kényszeres használatáról. (És a lista ennél jóval bővebb, hihetetlen változatosságban tudunk függőségek rabjai lenni, és sokszor még csak nem is vagyunk függőségünk, kényszeres használatunk tudatában.) Az Élő Önvizsgálatok Okleveles Facilitátorai mindannyian képzettek ebben az önvizsgálatban, és saját magukon is megtapasztalták annak működési mechanizmusát és hatását. Mindannyian azon érdeklődők rendelkezésére állnak, akik tényleg szeretnének változtatni a függőségi/kényszeres viselkedési mintáikon.

Ahogy az Élő Önvizsgálatok többi típusánál (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás Önvizsgálat), az írásos instrukciók a Függőség Önvizsgálat esetében sem elegendőnek ahhoz, hogy a kliensek hatékonyan végezzék el a folyamatot. Ez egy abszolút gyakorlati és a kliens mindenkori megtapasztalásához alkalmazkodó önvizsgálati folyamat, melyet – főként eleinte - képzett facilitátorral érdemes végezni. A facilitátor lépésről-lépésre viszi végig a klienst a folyamaton, gyengéden biztosítja, hogy a kliens valóban megtapasztalja a felbukkanó érzelmeket és érzeteket, ne pedig mentális kompenzálásba meneküljön el. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a minimum 5 alkalmas, szoros egymás utánban elvégzett önvizsgálati sorozat a legcélravezetőbb. Öt alkalom után a kliens képessé válik akár önállóan is folytatni a munkát. A hatékonyság és a szükséges találkozások száma a kliens nyitottságától, elszántságától, és az ülések közötti rendszeres gyakorlásától is függ. Azt találtuk, hogy amint az önvizsgálat „beépül” az életünkbe, akkor önállóan is végezhetővé válik és egy idő után „önmagát végzi el”.

Ez a módszer a leszokás abszolút humánus formája. Nem ítélkezünk, nincsenek elvárásaink és nem moralizálunk; nem arról szól, hogy milyen „jól” vagy „rosszul” haladsz, hogy milyen gyorsan vagy képes leszokni vagy enyhíteni a függőségedet. Nem használunk semmilyen elvonói-leszoktatói zsargont, nem kívánunk tőled olyasmit, hogy egyik napról a másikra akaraterő segítségével hagyd abba a szered/tevékenységed használatát. Mivel az egész függőségi kényszer-folyamattudattalan mechanizmusokból áll, így az akaraterő csak ideig-óráig hoz megoldást. A leszokási folyamat itt arról szól, hogy tudatossá válasz az összes tudattalan mechanizmusra és rendszeresen rájuk nézel azokkal az eszközökkel, melyeket az önvizsgálatok adnak a kezedbe. Ennek eredményeként nem csupán az adott szerrel/tevékenységgel kapcsolatos függőséged oldódik, hanem mindenféle függőségi viselkedésed, melyeknek most még akár nem is vagy tudatában. És nem fogsz az egyik szerről való leszokás után másik, ún. helyettesítő szerre átállni. Amikor akaraterővel szokik le valaki, akkor szinte mindig átkapcsol valamilyen másik függőségre, mert az alapvető gondolati, érzelmi, elme-minták a helyükön maradnak.

 

Scott Videója a Függőség Önvizsgálatról:

Felelősségi Nyilatkozat itt.

 

Scott Kiloby: Függőségről és leszokásról

Válogatás beszélgetésekből, írásokból, könyvekből és videókból

A társadalom függőséget kezelő rendszerei nincsenek kapcsolatban egymással. Az igazságszolgáltatás nem beszélget az orvostársadalommal. Ezek a rendszerek nincsenek kapcsolatban a rehabilitációs programokkal. A spirituális közösségek és ezek a rendszerek többségében szintén nem kapcsolódnak. Felosztott világunkban minden ilyen csoport a saját, egyedül üdvösnek hitt módján próbálja kezelni a függőséget. Ha majd ezek a csoportok megszűnnek elválasztó vonalat húzni maguk és más csoportok között és beszélgetni kezdenek egymással, akkor majd egészségesebb, holisztikusabb, integrált és hatékony módon lehet gyógyítani a függőséget.

Véleményem szerint nem lehet érett módon beszélni a függőségből való kiszabadulásról, ha nem látjuk tisztán, miről szól. Arról szól, hogy szeretnénk elkerülni fájdalmas vagy kellemetlen gondolatokat, érzelmeket és érzeteket. Arra van szükség, hogy róluk szóló gondolatok nélkül valóban üldögéljünk ezekkel az érzelmekkel és érzetekkel. E nélkül a szabadulás csak az elme játéka. Az ember mondogathatja a szabadulásfüggésről vagy valami más hasonló függésről szóló történeteit. Így nem megy elég mélyre. Bármitől is szeretnél távol maradni, az előbb utóbb visszatér, és az elme megtalálja a következő pótszert, hogy elkerülje. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az összes érzelem és érzet a hozzá adott gondolat nélkül tovatűnő, folyton változó energia, az elkerülésre tett erőfeszítés is megszűnik, és a függőség természetes módon kikapcsolja önmagát.

A függőséget okozó szerrel vagy aktivitással kapcsolatos „kellene” és „nem kellene” tartalmú gondolatok hangsúlyozása segít a függőség fennmaradásában, mivel egy kontrollt gyakorló én képzetét keltik. Ha a függőségre a kontroll lenne a válasz, az emberek nem maradnának függőek, hiszen mindannyiunk alapvetően kontrollálni próbálja a függőségét. A kontroll nem működik.

Aki kijelenti, hogy abba akarja hagyni az édességevést, megteremti a szándékát körüllebegő bűntudat és szégyen érzetét, és ezzel kudarcra ítéli magát. Az édesség megevése, mint tett, önmagában és önmagától ártalmatlan dolog. A lényeg az édesség evésével kapcsolatos szokásainkban rejlik. Ezért az, aki a fenti módon kudarcra ítéli magát, csak még egy szokást ad a kupachoz, ahogy elkezdi önmagát „rossznak” vagy „hibásnak” ítélniEzen a szokáson kell átlátni az édességevés elhagyása előtt, máskülönben egyszerűen más szerhez vagy tevékenységhez fog fordulni, hogy elkerülje az önmaga megítéléséve teremtett szégyent, a bűntudatot és más érzéseket.

Ha sikerül is lejönni az addiktív szerről vagy tevékenységről, még nem végeztél magával a függőség szokásával. Vedd észre, ahogy egy másik szer vagy tevékenység egyszerűen belép az előző helyébe. Ez az, amiért az akaraterő nem működik. A függőséged csak átmenetileg kötődik egy bizonyos szerhez vagy tevékenységhez. Amikor emberek arról számolnak be, hogy évek óta józanak vagy tiszták, nagyon valószínű, hogy ezzel azt mondják, a függőségüket egyszerűen átkapcsolták egyik szerről vagy tevékenységről a másikra. Talán nem isznak már, de valami más függőséggel élnek: gondolkodás, spirituális keresés, önfejlesztés, a „nekem mindig igazam van” hite, tévé, internet, pornó és hasonlók. Ez nem tisztaság és józanság, hanem behelyettesítés. A test és az elme továbbra is kötődik a függőség egyéb formáihoz.

Ne gyárts azonosulást általad használt szerekkel és cselekvésekkel kapcsolatban. Keresd a függőség igazi tettesét, a kis szellemképet, ami gyors felvillanásával megelőzi a szerhez vagy tevékenységhez való kapcsolódásodat. Nézz rá közvetlenül erre a képre. Vedd észre, hogy nincs azon a képen semmilyen parancs arra vonatkozóan, hogy mit is tegyél. Hagyd, hogy a kép elvonuljon. Pihenj meg a testben az épp jelenlévő energiában (szavak és képek hozzáadása nélkül) addig, amíg az energia is eltűnik. Amint ez megtörténik, a szer élvezetére vagy a tevékenységre sürgető vágy vele együtt szertefoszlik.

A függőség talán legjobb ellenszere az egyszerű, gondolat-mentes megpihenés, a tágasságban való, eszmefuttatások nélküli állapot megtapasztalása. Azt hinni, hogy gondolkodással kiutat találunk a függőségből, csak egy újabb függőség; maguktól a gondolatoktól való függés. Amikor ez a gondolatfüggőség ellazul, a gondolatok ugyanúgy megtörténnek, de nem érzékeljük az ént ezekben, és nem érzékeljük azt sem, hogy valahogyan parancsot hordoznának arra, hogy egy addiktív szerrel vagy tevékenységgel szoros kapcsolatba kerüljünk.

Egy doboz pirula soha sem szólít a neveden. A doboz nem tartalmaz olyan parancsot, hogy vegyél be gyógyszert. Ugyanígy nincs parancs a whisky-s üvegen, a cigarettás dobozon, a füves tasakon és a heroinos tűn. Ezek a dolgok maguktól illetve magukban, lényegüktől fogva semlegesek. Ha ezeket a dolgokat bűnösnek kiáltjuk ki, elmegyünk a lényeg mellett. El kell kezdenünk közvetlenül és meditatívan ránézni azokra a szavakra, képekre és energiákra, amikről úgy hisszük, hogy késztetést okoznak bennünk, amikor a pirulás dobozra nézünk. Ezt vesszük górcső alá a Függőség Önvizsgálatban.

Végső soron még a gondolat sem lehet a probléma. A gondolatok vagy szavak, vagy képek. Nézz rá közvetlenül bármilyen felbukkanó szóra vagy képre és kérdezd meg, vajon hol van azon a szón vagy képen parancs arra, hogy igyál. A parancs nincs rajtuk. Az csak egy szó, vagy csak egy kép. Csak a gondolatokhoz rögzült testi energiák miatt tűnik úgy, hogy ott van a parancs. Ülj magával az érzettel, nézd gondolatok nélkül és vedd észre, hogy nincs rajta semmilyen parancs, ami bármire utasítana téged. Ebben a nézésben az energia ellazul. Nézz rá mindenre, ami felbukkan. A parancsot nem lehet megtalálni.

Hagyd, hogy a megfigyelés segítségével az összes ön-ítélet és önbírálat tovatűnjön, és csak pihenj gondolat nélkül. Ebben a természetes nyugalomban semmilyen szükséget nem szenvedsz. Teszteld le saját magad számára, ne csak olvasgass és gondolkodj róla!
(Scott Kiloby cikke nyomán)